Finnországi levél hazámból Finnországból szülöhazámba, Magyarországra.

140. levél Juhannus – Nyár közepe – 2015 június 27

Kedves Olvasók!
Mai levelemben a nyár legnagyobb ünnepéröl, azaz Juhannusról lesz szó. Feltételezem, hogy Önök között többen is vannak olyanok, akik Finnországban töltötték ezt az ünnepet, így nagyon örülnék annak, ha hozzászólások formájában kiegészítenék az én mondanivalómat.

Juhannus a fehér éjszakák ünnepe
A sok zászlós finn ünnepnap közül Juhannus a legkülönösebb, mert ilyenkor a reggel felhúzott zászló egész éjszaka – éjszakátlan éjszaka – a zászlórúdon lobog. Egy jeles írónő, Maila Talvio már 1926-ban javasolta, hogy Juhannus legyen a finn zászló ünnepe és 1934 óta Juhannus Finnországban hivatalos, zászlós ünnepnap.
Egy kis történelem
Az ünnep neve a keresztény egyházak Keresztelő Szt. János ünnepnapjának nevéből ered. Öt Nativitas Johannis baptiste néven már 1316-ban említették Finnország területén. János finn megfelelője Juhani, névnapja a finn naptár szerint június 24.-én van, ugyanezen a napon ünneplik itt Johannes és Johan névnapját is.
A kereszténység előtti időben Ukko-t (svédül: Odin) skandináv mitológiai Öregistent ünnepelték ilyenkor a jó termés és a termékenység biztosításának érdekében. Juhannus ünnepének napja kissé változik, de 1955 óta a nyári napéjegyenlőséghez legközelebb eső hétvégén ünnepeljük. Ez idén viszonylag korán, azaz Juhannus napja június 20.-án volt. Juhannushoz elengedhetetlenül tartozó szokások egy része még a pogányság idejéből származik, ilyen pl. a máglyák égetése.
A juhannusi máglya, finnül Juhannuskokko
Ez a régi hagyomány a tüz tisztitó hatásának erejébe vetett hitre vezethetö vissza. A máglyák nagyok, több méter magasak is lehetnek.
Sok településen mindig ugyanazon a helyen égetik ezeket az óriási máglyákat, ahová az égetendő faanyagot már jóval az ünnep előtt gyűjtik a helybeliek. Ilyenkor szokás pl. régi csónakokat is égetni, és a csónak elsö részének finn neve: koka lehet a kokko szó eredete. A tűz meggyújtása ünnepélyesen történik, körülötte népünnepélyt tartanak, esznek, isznak, táncolnak.

A több méter magasan felhalmozott fatörzsek égésének módjából lehetett következtetni arra, hogy mi lesz a falu leányzóinak sorsa. Ha a máglyát támogató nagy fatörzsek csak félig égtek le, az rosszat jelentett: sok lány marad majd vénlánynak.
Mind a mai napig az ország minden részén, számtalan helyen égnek nagy máglyák és a világos éjszakában a környék apraja-nagyja összegyül a tüz körül. Minthogy a máglyák biztonsági okokból általában vízparton vannak számos csónak is érkezik ilyenkor és a környéken nyaralók együtt ünneplik az éjszakátlan éjszakát.
Az alábbi kis filmre kattintva Önök is részesei lehetnek ennek a hangulatnak:

A filmen Punkaharju – Finnország egyik legismertebb helye – máglyája látható , a film tavaly készült.
A Juhannus-máglyák égetése engedélyhez kötött, ha ilyenkor nagy a szárazság a tüzrendészet betilthatja a máglyák égetését. Idén hüvös és esös volt a juhannus táji idö így engedélyekre nem volt szükség.
Helsinkiben a legismertebb juhannusi máglya Seurasaari – a tájmúzeum szigete – partján van. Ide a piactérröl kis vizibusz szerü hajókkal is lehet menni a tüzet nézni.  A hajókon vacsora – asztal mellöl lehet élvezni Juhannus hangulatát.

Juhannus az esküvök ideje
Abban az időben, amikor Finnország még főleg agrár ország volt, az esküvőket leginkább ősszel tartották, amikor vége volt a mezőgazdasági munkáknak és a termést is betakarították. Az 1700-as években a legtöbb esküvőre októberben került sor, akkor volt egy hét szabadsága a béresként dolgozóknak. Száz évvel később, az 1800-as években kezdtek ”divatba jönni” a nyári esküvők, elsősorban a városi nép körében.
Helsinkiben, Seurasaari szigetén egy nagyon szép, régi fatemplom áll, a neve Karunan kirkko/Karuna temploma.

Ebben a templomban minden évben Juhannuskor egy olyan párt esketnek, akiknek az esküvőjén részt vesz a szigeten ünneplő nagyközönség is. A finn televízió egyenes adásban közvetíti az esküvőt és a szertartás után a parti máglyához ünnepélyes keretek között csónakon érkező új házaspár gyújtja meg a tüzet. Ezután a nagyközönség társaságában táncolják a menyasszonytáncot, ami Finnországban mindig keringő.
Az egyik legismertebb és a fiatal generáció körében legkedveltebb finn esküvöi keringö Akseli és Elina keringöje itt hallható:

A zenekart ezen az 1968-as felvételen a zeneszerzö, Heikki Aaltoila vezényli.

Erre a Seurasaariban tartandó esküvőre bármilyen pár jelentkezhet már jó előre, hogy kik választják ki a sok jelentkező közül a Juhannus párt azt nem tudom.
Seurasaari juhannusi ünnepségei sokakat vonzanak, hiszen ilyenkor a szigeten levő máglya mellett népi táncosok is fellépnek. Itt azonban több külföldit látni, mint ”bennszülöttet” ök ugyanis Juhannuskor a legszívesebben messze elkerülik a várost.

Finnország számos táján Juhannushoz elkerülhetetlenül hozzátartozik a
Juhannussalko = Juhannusfa/májusfa
A svédet anyanyelvének valló finnek körében, azaz a partvidéken és Ahvenanmaa szigetvilágában régi hagyomány az un. Juhannussalko felállítása. Ez a szokás Svédországban is általános. Egy 10-25 m magas zászlórúdhoz hasonló rúd ez, melyet virágok és különböző díszek ékesítenek.

A díszeknek szimbolikus jelentése van és az időjárásra, a hajózásra valamint a földművelésre vonatkozó utalásokat rejtenek magukban. Az egész falu népe együtt állítja fel a Juhannusfát és körülötte táncolva ünneplik a nyarat, a meleg és szép, világos évszakot. Feltételezhetően a Hansa-kereskedők hozták Európából ezt a szokást Skandináviába. A Juhannussalko egészen a tél beköszöntéig díszíti a településeket.

Juhannus nincs juhannusi varázslatok nélkül.
Juhannustaiat/Juhannusvarázslatok
A legismertebb varázslatok a szerelemhez fűződnek. Ezekkel a varázslatokkal a lányok a jövendőbelijüket akarták kitalálni, vagy legalábbis a közelükbe varázsolni.
Ha a leányzó éjfélkor meztelenül egy forrásba nézett, meglátta a leendő szerelme képét.
Ha a leány a párnája alá legalább 7 fajta vadvirágból kötött kis csokrot tett, akkor a leendő vőlegényéről álmodhatott.

Ha meztelenül hempergett egy olyan szántóföld hajtásai között, ami legényes házé volt, számíthatott arra, hogy a legényben is vágy ébred . Ezen felül az éjszakai harmat meggyógyított minden bőrbetegséget, ezért a lányok egy része virágos mezőkről harmatot gyűjtött a zsebkendőjébe és ezzel törölte le az arcát, hogy szebb és simább legyen a bőre.

→ olvasásának folytatása