Kedves Olvasók !

Az eltelt pár hónap alatt nagyot változott körülöttünk a világ. Nem csak a mi szükebb környezetünk változott, a változás globális. Ennek oka az új, egyenlöre ismeretlen, az egész világon rohamosen elterjedt és mindenütt  és áldozatokat szedö virus, a koronavírus.

Koronavirus

Hogy meddig tart majd a pandémia, azt nem tudjuk . A változást, a változtatásokat sokkal könnyebb lenne elviselni, ha tudnánk, mikor lesz vége a járványnak, mikor áll vissza a régi életünk. Személy szerint nem hiszem, hogy minden a régi lesz majd, de ez nem ad okot az elkeseredésre. És nem szabad, hogy ez elkeserítsen minket.

Minden országban más, de lényegében ugyanaz a helyzet. Korlátozott lett az életünk, az Európai unió legnagyobb vivmánya a szabad mozgás megszünt. Ez a fiatalokat talán jobban érinti mint minket idösebbeket, hiszen ök nem éltek abban a világban mint mi. Ök nem éltek a szinte hermetikusan lezárt határok világában. Abban a világban, melyben a szabad mozgást el sem tudtuk képzelni, melyben az életükkel  fizettek azok akik megpróbáltak átmászni a falakon, átkúszni az aknákkal telített,  országok közötti „ senki földjén”.

Ebben az új és megváltozott világban az idösek többet szenvednek, mint a fiatalok. Ennek oka az, hogy a 70 + évesek mozgását korlátozzák leginkább arra hivatkozva, hogy ök veszélyeztetettebbek, mint a fiatalok. De ez az érvelés csak részben fedi a valóságot. Mert ha ez a veszélyeztetett korosztály beteg lesz és súlyosabban megbetegedve intenzív kezelésre lesz szüksége nem lesz hely a kórházakban azok részére akik- koruktól függetlenül –  intenzív kezelésre, lélegeztetögépekre szorulnak. Semmilyen ország nincs felkészülve tömegek intenzív kezelésére különösen ha figyelembe vesszük, hogy a betegellátásban dolgozók nem immunisak a betegséggel szemben, közöttük is vannak már betegek, ezzel csökken azok száma, akik a többieket kezelhetik.

Eddig úgy volt, hogy különösen az idösebbeket ösztönözték arra, hogy mozogjanak, tartsanak szociális kapcsolatokat, vegyenek részt idösek közös programjaiban, tornázzanak együtt, ússzanak együtt, járjanak múzeumokba, kiránduljanak csoportosan, legyen mindenféle hobbyjuk közösen másokkal. Ez azért is fontos, mert egyre többen vannak azok a 70 + évesek akik egyedül élnek, akiknek a legközelebbi hozzátartozóik nincsenek a közelükben, nem egyszer többezer kilométer távolságból képernyök és mikrofonok segítségével   látják egymást és beszélnek egymással. Sok olyan 70 + korú nagymama és nagypapa él közöttünk, akik az unokájukat nem tudják ölbe venni mesét olvasva nekik.

Ezeknek a 70 + korúaknak a hasonlókorúakkal töltött idö a közös beszélgetések, régi idökre való közös emlékezés, régi muzsika közös hallgatása esetleg közös éneklés változatosságot és sok örömet jelent. Azaz jelentett eddig.

Az új rendelkezések minden olyan aktivitást megszüntettek, amik a 70 + évesek sokszor egyedül töltött hétköznapjaikban változatosságot és örömet jelentettek. Ez azokat az idöseket érinti méginkább, akik egyedül élnek és akiknek nincs az interneten át kapcsolatuk a külvilággal.

De ha arra gondolunk, hogy globális járványról van szó melyre egy ország sincs teljesen felkészülve akkor jogos minden olyan intézkedés, mely a rendelkezésre álló kapacitás ésszerü felhasználását segíti elö. Remélhetöleg nem jutunk abba a helyzetbe, hogy priorizálni kell majd a lélegeztetögépek használatát. Mert ilyen esetben az orvosok is szinte emberfeletti döntések elött állnak.

Kedves Olvasók !

A mai sokszor sötétnek tünö helyzetben sem szabad pánikolni vagy depresszióba süllyedni. Minden járványnak vége volt már és vége lesz ennek is. A mai világ felkészültsége összehasonlíthatatlanul jobb, mint régen, pl.  a spanyolnátha idején. Több a kórház, több az egészségügyi ellátásban dolgozók száma. A közös gond közelebb hozta az embereket egymáshoz, több a segítökészség, nagyobb az érdeklödés embertársaink iránt. Mindennek ellenére remélhetöleg talán kevesebb most a teljesen magányosok száma, mint az un. „egészséges”  világban volt.

És utoljára,  de nem utolsó sorban közeleg a tavasz, több lesz a napsütés, hosszabbak a napok, madárdaltól hangos a határ.

Befejezésül kívánok Önöknek kitartást, türelmet és optimizmust.

Szivélyes üdvözlettel

Judit Mäkinen