Kedves Olvasók !

Amikor fiatalok  idösebb emberekkel beszélgetnek, sokszor hallják,hogy ”az én koromban ” . Ez általában arra vonatkozik, hogy mit nem lehet, szabad vagy illik csinálni idösebb korban.

Hogy kinek mi az un. idös kor, azt nehéz eldönteni, vannak olyanok, akik már 60 éves korukban hivatkoznak a korukra föleg akkor ha valamiben nem akarnak részt venni. Ezzel szemben vannak sportoló, aktív 90-évesek is különösen újabban, amikor az átlagos életkor egyre magasabbra tolódik.

Finnországban pusztán a kor sokszor nem akadálya az aktiv életnek, a mozgásnak és a legkülöbözöbb aktivitásoknak. Erre egy példa  a Jalasjärviben lakó 86 éves

Kaisu Pihlaja

Kaisu Pihlaja

A kép elárulja, hogy mivel foglalja el magát – gyapjúzoknit köt. De nem egy vagy két párat ! Kaisu Pihlaja 13 év alatt már 600 pár zoknit kötött- minden olyan fiatalnak, akit Jalasjärviben  besoroznak katonának. (Megjegyzés : Finnországban minden 19 évet betöltött fiatal férfi katonaköteles, a fiatal lányok önkéntesként mehetnek katonának ). A zoknik föleg szürkék, de mivel lányok is szolgálnak újabban vidámabb színü zoknikat is köt Kaisu.

Örömet szerezni öröm

Az egész úgy kezdödött, hogy az unokája Jaakko 13 évvel ezelött fiatal katona volt. Egyszer amikor szabadságon volt otthon elmondta a nagyijának, hogy sajnos nincs mindenkinek gyapjúzoknija az ö csapatában. Mint tudjuk a gyapjúzokni a legjobb lábvédö és legjobb melegítö a gumicsizmában. És Finnország a gyapjúzoknik országa, erröl már több régebbi levelemben írtam , az egyik ilyen levél ez volt :  https://finnorszagilevelek.com/2016/11/01/finnorszag-sok-millio-gyapjuzokni-orszaga/

Kaisu nagyi Jaakko katonatársainak  kötötte az elsö zoknikat és Jaakko leszerelése után minden fiatal akit Jalasjärviben soroznak egy puha, meleg zokni-útravalóval indul el a szolgálatba.  Erröl Kaisu a helybeli tiszteletes  segítségével  gondoskodik, aki felvette a kapcsolatot a sorozóbizottsággal. Évente kétszer van sorozás a megáldott zoknikat ilyenkor kapják meg azok a fiatalok, akik a haza szolgálatába indulnak.

Kaisu az édesanyjától tanulta meg a zoknikötés titkait, kötés közben mindíg örömmel gondol az édesanyjára . És örül annak, hogy örömet szerezhet másoknak – a számára ismeretlen  kiskatonáknak.

Kedves Olvasók !

Az élet örömei sokszor a legkisebb, legegyszerübb és leghétköznapibb  dolgokban vannak. Vajon ki gondolta, hogy egy pár gyapjúzokni is az öröm forrása lehet ?

Judit Mäkinen

Forrás:

https://www.iltalehti.fi/kotimaa/a/9e851a9e-f6bb-495d-bfa9-c61ecb415f63