Finnországi levél hazámból Finnországból szülöhazámba, Magyarországra

Kedves Olvasók !

Mint Önök tudják, Finnországban a centenáriumi év ünneplésének sok formája van, ez idei, elözö leveleimböl is kiderül. Az ünnepléshez szervezetek és magánszemélyek is csatlakoznak. Mai levelemben egy ünneplö szervezetröl lesz szó és ez a
Finn Kennelszövetség 

A centenáriumi évben a kennelszövetség a finn kutyafajtákra mint nemzeti kincsre hívja fel a figyelmet. Ezeknek a kutyáklnak hosszú a történelme, az ember segítötársai a mindennapokban, házörzök és hüséges vadászok.

Egy kis történelem
A szevezett kennelmunka Finnországban 1889 május 11.-én kezdödött, amikor Helsinkiben 20 résztvevövel egy két nyelvü – svéd és finn – egyesület alakult Finska Kennelklubben-Suomen Kennelklubi / Finn Kennelklubb néven. Az egyesület tagjainak száma gyorsan növekedett, egy évvel késöbb már 168 tagot számláltak.
A szervezet munkáját legaktívabban a vadászok végezték, ök hangsúlyozták, hogy milyen fontosak a jó vadászkutyák . Ezzel felhívták a figyelmet arra, hogy szükség van az egészséges, tiszta fajták megörzésére. A cél érdekében kutyakiállításokat és vesenyeket szerveztek, kynekologiai tárgyú könyvtárat alapítottak, klub estéket tartottak. Foglalkoztak a tenyésztésre alkalmas kutyák külföldröl történö behozatalával és törzskönyvezést vezettek be.
Az elsö kutyakiállítást Helsinkiben tartották 1891-ben, a vadászkutyák elsö versenyét két év vel késöbb rendezték Turenkiben. A Koiramme / Kutyánk c. lapot 1896-ban alapították.
Jelenleg a Kennelliitto / Kennelszövetség 1900 finn kutyákkal foglalkozó egyesület összefogója, 150 000 tagja van. Tagja a Nemzetközi Kennelszövetségnek (FCI) és az északi államok kenneluniójának ( PKU ) is.
A finn kutyafajtákról, mint nemzeti értékeinkröl három szervezet gondoskodik , ezek a Lappalaiskoirat ry/ Lappkutyák egyesülete, a Suomen Ajokoirajärjestö ry/ Finn Vadászkutyaszervezet egyesülete és a Suomen Pystykorvajärjestö ry / Finn spicc egyesület.

Finnország nemzeti kutyája a

Suomenpystykorva/Finn spicc
Ez egy ösi kutyafajta, eredetét a finn természet állatvilágára vezetik vissza. Semmilyen más fajtájú kutyával nem keresztezték, mai formája tisztán nemesítéssel jött létre, ezért a vadászkutyák között egyedülállónak számít.

Jellemzö tulajdonsága, hogy az erdei madarakat a földröl a fára ugatja fel és jelzi, hogy azok hol találhatók. Csaholással addig tartja a madarat a fán, míg a vadász a helyszínre érkezik. Leginkább a fajdféle madarak vadászatára használják, az elejtett madarat a vízböl is kihozza. Használják szarvasvadászatoknál is. A vadásztól kb. 100-500 m távolságra mozog a nem egyszer nehéz erdei terepen , de egész idö alatt megtartja kapcsolatát a vadásszal.
A finn spicc nem nagy kutya, a kan marmagassága 44-50 cm, a szukáé 39-45 cm . Színe sárgásvörös, világosabb a szörzete a hátsó lábain és az oldalán valamint a hátára kunkorodó farkán . Füle felálló, szeme sötét, mandulaformájú. Orra fekete. Mozgására jellemzö a rendkívül gyors indulás , mozgása könnyed. Idegenekkel szemben gyanakvó és visszahúzódó, tulajdonosához és annak családjához hüséges és örzi saját környezetét.
Nem ajánlják városi,nagy házak lakóinak, legjobban vidéken érzi magát.
A finn kutyafajták közé tartozik a
Karjalankarhukoira/ Kareliai medvekutya
Ez a kutyafajta a kareliai tájvidék ösi, nagyvadakra vadászatánál használt kutya, manapság medve és szarvasvadászokat segít azzal. hogy ugatásával megállítja a vadat.

Középnagyságú, erös felépítésü de nem nehézkes sürüszörzetü kutya. Szöre fekete, fehér foltos, ritkábban kissé barnás. A hím marmagassága 54-60 cm, a szuka 49-55 cm-es. Sötétbarna szeme viszonylag kicsi mandulaformájú. Felálló füleinek csúcsa kissé legömbölyödött.
Ez a kutya nem vágyik nagy társaságra és ezért kissé morcosnak is tünhet. Éber és  nem megalkuvó kutya, bátor és állhatatos. Rendkívül erös vadászösztöne van.
Hogy s mint történik a vadászat ilyen kutyával az ezen a kis videofilmen látható:

.Katso video karjalankarhukoirasta metsästyskoirana

A finnül tanulóknak ajánlom ezt a filmet, a magyarázó szöveg könnyen érthetö. De azok is akik nem tudnak vagy értenek finnül ismerkedhetnek a finn erdös tájjal .

A következö finn kutyafajta a

Lapinporokoira / Lappföldi rénszarvaskutya

Ezt a kutyafajtát ösréginek tartják és feltételezik, hogy Skandinávia északi részéröl származik. Történelmi ismeretek szerint a szervezett rénszarvastenyésztés az 1500-1600-as években kezdödött . Az 1674-ben Lapponia címmel megjelent könyvben van az elsö említés a rénszarvasokat örzö kutyákról.

A könyv szerzöje Olaus Matthiae Lappo- Sirma számi pap volt és ö az elsö számi költö akinek a neve fennmaradt az utókorra.
A lappföldi rénszarvaskutyát két veszély is fenyegette. Az egyik a Lappföldi háború volt a II. világháborúban, melynek idején szinte kihalt ez a kutyafajta. A másik veszély az, hogy a mai modern idökben már nem kutyákat hanem motoros szánokat használnak helyettük a rénszarvastulajdonosok. A legutóbbi idöben a rénszarvasokkal foglalkozók a szánok mellett kutyákat is használnak.
Ez a kutya jó idegzetü, nyugodt, tanulékony, energikus és szolgálatkész. Az emberrel szemben barátságos, de nem szabad csak “kedvencként”tartani, mert foglalkoztatást is igényel. Tartható teljesen a házon kívül is.
Középnagyságú állat, a kan marmagassága kb. 51 cm, a szukáé 46 cm. Erös felépítésü, izmos. Felálló fülei kissé távol vannak egymástól. Szeme ovális, sötétbarna ,tekintete élénk. A szöre közepesen hosszú, fekete, esetleg szürkés vagy sötetbarnás.
Finnország egyik legkedveltebb kutyája a
Suomenajokoira/ Finn kopó

Ezzel a szép állattal városban csak kivételesen lehet találkozni, mivel ez a kutya a vadászok legkedveltebb társa , sokan a világ legjobb hajtó kutyájának tartják ezt a fajtát.

Föleg nyúl és rókavadászatokon segíti a vadászokat , a felvert vadat hangos csaholással követi. A vad szimatát a talajról vagy a hóból veszi fel, de  a levegöböl is megérzi. A fajta fejlesztése 1889-ben kezdödött, amikor a Finn Kennelklubot alapították. Az akkori Finnországban levö orosz kutyafajták az itteni dimberdombos erdökben túl nehézkesen mozogtak, a svéd-német és svéd-angol keresztezések kutyái pedig nem bírták az itteni téli klímát.

Ma az a helyzet, hogy a finn kopó keresett külföldön is, kutyákat exportáltak többek között Kanadába, Ausztriába, Görögországba, Észtországba és Oroszországba
A finn kopó viszonylag nagy kutya. a kan marmagassága maximum 61 cm, a szuka minimum 52 cm magas. Háromszínü , fekete-vörösbarna-fehér- foltos, szöre rövid.
Természete nyugodt, barátságos és energikus. Negativ tulajdonságaihoz sorolják az érzékenységet és egyes esetekben a dühös természetet. Erös vadászhajlama miatt elsösorbannem “kedvenc”-nek való.
Ezek a kutyák évente versenyeznek egymással a Kilpa ja Kettukilpa nevü versenyeken.

Az ezeken való részvétel joga minden kopótulajdomos álma, mivel ezen a bersenyen csak azok a kutyák vehetnek részt, amik a saját kellenszövetségük által rendezett versenyeken sikeresen szerepelnek.
Hogy milyen körülmények között lehet a finn kopóval vadászni arra példaként ez a kép. Marko Lind Verneri nevü kutyája minusz 25 Celsius fokos idöben !  egy órai üldözés után segítette tulajdonosát egy nagy hiúz elejtésére.

Végezetül az ötödik finn kutyafajta

Suomenlapinkoira / Lappkutya
A számik már évszázadok óta használtak ilyentípusú kutyákat a rénszarvaspászorkodáshoz és a csordák örzéséhez.

Ez a kutya okos, nyugodt, bátor, tanulékony, barátságos és alázatos. Erös pásztorösztöne van.
A középnagyságnál kissé kisebb, a kan marmagassága 49 cm, a szukáé 44 cm.
Erös felépítésü, a szöre dús és hosszú. Mindenféle színben létezik. A feje széles , fülei lehetnek állók vagy lefelé hajlók. A szeme barna és ovális alakú. Farka felkunkorodó.
Mozgása könnyed, munka közben gyors és fürge.
A legutóbbi idöben sokan csak kedvencként tartják, ennek legföbb oka a jó  természete.

Kedves Olvasók !
A mai levelem arra mutat rá, hogy milyen sokoldalúan ünnepli Finnország a függetlenséget. Számtalan az ünneplö szervezetek és az egyéni ünneplök száma. Az utóbbiakhoz én is hozzátartozok, most un. ”hivatalosan ” is, mivel a miniszterelnöki hivataltól engedélyt kaptam a hivatalos logo használatára. Így rajtam keresztül, Önök kedves olvasók is hozzájárulnak Finnország függetlenségének  ünnepléséhez.

Judit Mäkinen

.
Forrás:
http://www.kennelliitto.fi/kennelliitto/tietoa-kennelliitosta/historia
https://fi.wikipedia.org/wiki/Suomen_Kennelliitto
http://www.kennelliitto.fi/sv/hundar/inhemska-hundraser/finsk-spets
http://www.kennelliitto.fi/koirat/kotimaiset-rodut/suomenpystykorva
http://www.kennelliitto.fi/sites/default/files/koirat/knero7.jpg https://en.wikipedia.org/wiki/Olaus_Sirma
http://kutyafajtak.hu/finn-kutyafajtak
http://repopupunkennel.kotisivuni.org/suomenajokoira-rotumaaritelmahistoria/
http://www.imgrum.org/media/1457384896737874006_2099331700
Minden képet Paula Heikkinen-Lehkonen fényképezett.