Kedves Olvasók !

Remélhetöleg mindenkinek van legalább egy barátja, egy tényleg igazi barátja. Sajnos nem egyszer ez a barát nem egy ember, hanem egy állat. Mai soraimat egy ilyen barátról  írom, nevezetesen a kutyabarátról.

Feltételezem, hogy Önök között is vannak olyanok, akik kutyabarátok, természetesen olyanok is, akik nem tudják elképzelni, hogy egy állattal lakjanak együtt. Az ember és a kutya barátsága azonban ösrégi és egyike a legöszintébb barátságoknak – legalább is a kutya részéröl.

Számtalan bizonyítéka van annak, hogy a kutya nemcsak barátja, hanem segítöje és munkatársa is az embernek. Gondoljunk csak a rendörkutyákra, a határörök és a vámosok kutyáira, a romokból embereket mentökre, a kábítószercsempészeket leleplezökre, a vakokat vezetökre, az idösek otthonaiba látogatókra, vagy a beteg gyerekek játszótársaira. Számtalan feladat és számtalan kutya. Számtalan ember és állat közötti barátság .

Mai soraim egy ilyen   barátságról szólnak, egy férfi és egy 2.5 kg-s kis kutya  barátságáról.

Jorma Lindros kutyája név szerint Otto , chihuahua fajta. Ök nem csak a hétköznapokat töltik együtt, hanem a nyári szabadságukat is.

Lindros szeret utazni és egy kis motorbiciklivel utazik minden nyáron  Európaszerte. Otto is vele utazik, mert ugye  ” nem az utazás célja a legfontosabb, hanem az, hogy kivel utazol.”

Otto egy az ö részére épített kis ”oldalkocsiban” van, szemét szemüveg védi, fejét és a füleit  sisak. Természetesen megfelelö kezeslábas is van rajta, hiszen fúj a szél, a jármü 80 km-es sebességgel halad. Otto általában ülve követi a táj változását , de néha lefekszik , söt alszik is menetközben. Biztonságát kétpontos öv garantálja, kiesni nem tud .

Minden  megtett 100 km után megállnak, egy kicsit járkálnak, Otto szimatolja az út szélét és a névjegyét is otthagyja. Hátha jön majd arra valaki más is …..

Jorma és Otto az elmult hét  nyáron eddig már összesen  50 000 km-t tettek meg együtt . Idén júliusban kelnek útra, elöször hajóval mennek Észtország fövárosába Tallinba, majd onnét délebbre utaznak  Horvátországba. Az oda-vissza  út kb 4 hétig tart majd.

Otto és Jorma egyforma színü kék sisakot visel, a finn zászlóval díszített járgány is kék. Az utazó  barátok nem egyszer keltenek feltünést a mellettük  elhaladó autósokban, sokan lassítanak mellettük  és integetéssel kívánnak jó utat!

Kedves Olvasók ! Ugye sokszor halljuk azt, hogy a szeretetet nem lehet megvenni. Akik ezt hiszik, azok elfelejtették a kutyákat.

Minden kutyabarátot szeretettel üdvözölve:

Judit Mäkinen és Oszkár

Forrás: http://www.hs.fi/paivanlehti/23062016/a1466476143661