Finnországi levél hazámból Finnországból szülöhazámba,  Magyarországra

157.levél     Nemzeti szimbólumok:Kantele                                        2016 január 25

 

Kedves Olvasók !

Folytatva Finnország nemzeti szimbólumainak bemutatását mai levelemben nemzeti hangszerünkröl a

 Kantele-röl írok.

A szónak nincs egyenes magyar fordítása, a Finn-magyar szótár legújabb kiadásában : ”citeraféle finn hangszer ” néven szerepel.

Finnország nemzeti eposzában a Kalevala-ban három énekben is emlitésre kerül a kantele, melyet Väinemöinen egy óriási csuka állkapcsából csinált. Ezt a 40. énekben Rácz István fordításában így olvashatjuk:

”Hangszekrényét honnan  vette ? Csuka állának csontjából. Hát a szegét hol szerezte? Halnak hegyes fogsorából. Hárfa húrját honnan húzta? Hisz fakójának farkából.”

 Egy kis történelem

A kantele húros hangszer, nemcsak Finnországban ismert. Föleg a Balti tenger partjain fekvö országok hangszere, Lengyelországban Opole és Gdansk  környékén talált  archeologiai leletek a 900-1400-as évek hangszereiröl tanúskodnak. A kangtele korát lehetetlen pontosan megállapítani,a finnországi irodalmi adatok as 1500-as évekre nyúlnak vissza.Hogy honnét ered ez a hangszer arra több elmélet is  van, a feltevések szerint Bizáncból került az oroszokon át a Keleti tenger partjaira. Azt is feltételezik, hogy öse az arab országokban használt citera / ganun volt.  Maga a kantele szó feltehetöen egy indogermán szó ”kan” = húrok szóból származik. A számos országban használt hangszernek minden országban saját neve is van, ezek a következök:lett: kokle vagy kokles, lengyel: gesle, orosz : gusli, észt: kannel. Ez a hangszer szól azonban a liv, mari, csuvas, udmurt söt a vót, tatár, ukrán népek körében is.

Finnországban a nemzeti romantika korszakában –  az 1800-as években – a kantele szinte misztikus hangszerré vált, de az 1900-as évek iparosodó országában szinte feledésbe merült.Jelenleg Finnországban a kantele kultúrája virágzik és élöbb mint valaha. Nemcsak népzenei hangszer, a nagy koncertkanteleken bármilyen zenét elö lehet adni.

Milyen hangszer a kantele ?

A legegyszerübb kantele 5 húros, a nagy koncertkantele 39 húros. A hangszer maga fából készül, a húrok a régi hangszereken lószörböl vagy inakból voltak, azonban már az 1700-as évektöl fémböl készültek a húrok. Ezek lehettnek sárgarézböl vagy bronzból. Az un. vaskikantele húrjai fémkeverékböl készültek. Az mai hangszerek húrjai acélból vannak.

A  régi hangszereket fából vájták ki, lehetett egy darabból, vagy két darabból, amikor a kivájt fa vázat egy fából készült fedölappal kapcsolták össze. A felhasznált fa : lucfenyö, éger-, nyár- esetleg  erdei fenyöfa volt. Nyirfát csak a húrok felerösítéséhez – és a hangszer hangolásához elengedhetetlen-  szükséges csapszegekként használtak.A képen Nurmes város múzeumában örzött kantele látható, mely  jól mutatja a nyírfából készült csapszegeket ( finnül : tappi a neve az ilyen ”szeg”-nek )

A kivájt fa helyett a deszka használata  az 1800-as években kezdödött.Az öthúros kantele formája nem változott nagyon sokat. Az alábbi képen egy régi és egy új hangszer látható, az újat  1984-ben Jussi Laasanen készítette.

 Kantelekészítés Finnországban

A kantelekészítés – finnül rakentaminen = építés-  egyik  hazája Keski-Pohjanmaa tájegysége, közelebbröl a Perhonjoki folyó völgyének települései híresek erröl. Nem egyszer apáról-fiúra száll a hangszer építésének tudománya, mint pl. a Laasanen családban, ahol Jussi Laasanen már a harmadik generációt képviseli nagyapja Leander Laasanen és édesapja Kullervo Laasanen után.

Petäjävesi-ben élt Jalo Saarinen (1918-1974), az ö nevéhez kb.  1000 ! hangszer készítése füzödik.Az ö hangszerei Jalokannel néven váltak ismertté. (Egy kis finn nyelvlecke: jalo = nemes). Jalo Saarinen szinte mindent tudott, saját házát is ö építette, de még a cipöjét és a gyalupadot is maga csinálta. Sarinen édesapja – asztalos volt-  is készített kantele-ket, édesanyja játszott a hangszeren. Jalo eredeti foglalkozása is az asztalos szakma volt.

Pohjois-Karjala tájegységének kantelekészítöje a Koistinen Kantele néven ismert családi vállalkozás Rääkkylä-ben. A kanteleépítést 1957-ben kezdték, amikor Otto Koistinen elsö hangszerét építette. Ö hamarosan ismert lett, több díjat is nyert hangszereivel. Különösen a nagy, koncertkantele-kkel szerzett nemzetközi hírnevet. Ezen a képen egy modern Koistinen koncertkantele látható.Koistinen kantele követi a legújabb trendeket. A  világviszonylatban sikeres finn cég: Rovio dühös madarai: Angry birds a két cég együttmüködése következtében már a modern öthúros kanteleken is láthatók:

Pohjois-Savo-ban közelebbröl Leppävirta-ban van egy Soitinrakentajat AmF néven ismert vállakozás, melybe  több hangszerkészítö tömörült. Ök többféle kantele-t is építenek az 5-húrostól a 40 húrosig.

A fenti  rövid bemutatás töredéke a kanteleépítés mestereinek Finnországban. Végül de közel sem utolsó sorban említem meg az  északon, Ylitornioban levö kantelegyárat, melyet Pekka Lovikka alapitott . Ö 30 éve készít kantele-ket , az én hangszerem is töle származik. Lovikka néven ismertek az ö hangszerei. Nemcsak kantele-vel foglalkozik, szakértöje a hárfáknak is, azok konzerválásának és javításának is.

A mi napjainkban nemcsak elektromos gitárok, ilyen kantelek is vannak. Ezek új lehetöségeket nyitottak a zenészek elött, mivel ezzel a kantele bevonult a pop-zene világába.

Kantele, mint a férfiak hangszere

A kantele Väinemöinen hangszere volt, elöször ugye az öreg férfi játszott rajta. A kantele egyben a nép hangszere volt, elkészítése nem volt nagyon kacifántos és zeneiskolába sem kellett járni a kantele megszólaltatásának tanulására, a finnek közül nagyon sokan muzikálisak.  Pekka Halonen festö ismert képe mesterien ábrázolja az öreg férfit, aki nehéz fizikai munkában deformált ujjaival kantelet penget.

 Az ismert kantelemusikusok között sok férfi volt/van, ezek mesterei ennek a hangszernek. A Shemeikka nevü család híres volt énekes versmondóiról, ennek a családnak tagja volt Teppo (Teppana) Jänis is. Az alábbi képen Sortavala-ban 1896-ban rendezett zeneünnepségre meghívott énekesek/zenészek láthatók – legtöbbjük férfi.

Finnországban van egy kis város, a neve Haapavesi, mely különösen híres a kantelezenéröl. Haapavesi a Pyhäjoki folyó menti , Pohjois-Pohjanmaa tájegységi város, lakosainak száma  7182 ( 2015-ös adat).

Haapavesi-ben  született a modern kantelezene atyjának tekintett Martti Pokela ( 1924-2007).

Pohjois –Pohjanmaa a kantelezene egyik otthona. Professzor Erkki Ala-Könni ( 1911-1996) a finn néphagyományok kutatója volt az, aki Martti Pokela-val felelevenítette a finn népzenei hagyományokat az 1960-as években. Az ö nevéhez füzödik a ma már nemzetközi hirü Kaustinen- ben évente megrendezett népzeneünnepség. Erkki Ala-Könni listát készített Pohjois-Pohjanmaa kantelemuzsikusai közül azokról akik a hagyományos öthúros kantele-vel zenéltek. Húszhoz közel volt az ilyen zenészek száma, köztük sok neve ismert Finnországban.Ennek a tájvidéknek ismert kantelezenészei közé tartoznak: Antti Rantonen ( 1877-1961) és Pasi Jääskeläinen (1869-1920) is.

A mai, fiatalabb korosztály képviselöi közé tartoznak többek között  Hannu Saha, Timo Väänänen és Hannu Syrjälahti kantelemüvészek és zeneszerzök.

Kantele nemcsak a férfiak,  a  nök hangszere is

Az 1800-as évek elején született Kreeta Haapassalo ( 1813-1893) egyike a legismertebb  nöi kanttelemuzsikusoknak. A Kaustinen-ben élö kislány 6 éves korában a szomszéd bácsitól tanulta meg, hogy hogyan kell játszani ezen a hangszeren. Kreeta 11 gyermek édesanyja volt,  nagy családja fenntartásához szükséges pénzt részben a szomszédos járásokba tett útjain kereste meg, házaknál zenélt a családok örömére.

Ezeken az utakon nem egyszer a férje és a gyerekek közül is néhányan elkísérték.  Helsinkiben 1853-ban járt, akkor Zachris Topelius írt róla a svédül megjelenö Helsingfors Tidningar nevü újságban. A cikk ismertté tette Kreetát  a tehetösebb polgári körökben. Kreeta Haapasalo külföldre is eljutott, Szt. Péterváron és Stockholmban is játszott. Az életéröl Lilli Lilius írt könyvet 1887-ben. Kreeta Haapasalo 1800-ban komponálta az egyik legszebb szerzeményét: Mun kanteleeni kauniimmin taivaassa kerran soi ( Kantelem a legszebben egyszer a mennyben szól ) itt hallható  Helli Syrjäniemi elöadásában:

https://www.youtube.com/watch?v=hqHxZDBrrsA

Sokan ismerik a nemzetközi sikereket is elért Värttinä nevü együttes alapítóját Sari Kaasinen-t, aki már a modern kor zenésze. A Sibelius Akademián végzett népzene szakon 1994-ben és ugyanott  doktorált 2009-ben .

Vilma Timonen a Sibelius Akadémián tanít népzenét, de az 1977-ben született müvésznö együttese: Vilma Timonen Quartett már a régit az újjal is egyesíti, a régi kantelezenét és a modern jazz-t.  Öket itt lehet hallani:

https://www.youtube.com/watch?v=bfuMHh-fNNA&list=PLevT-zxOv1WI6UzSdOpkD2hAQzLKMnXii&index=1

A fiatalabb  generáció kantelemüvészei közé tartoznak  a Sibelius Akademia népzene szakán végezettek közül Maija Kauhanen, Emmi Kujanpää és  Senni Eskelinen aki a Strinpurée Band együttes tagjaként sikeresen egyesíti a népzenét a rockzenét és a jazzt. Ök itt hallhatók:

https://www.youtube.com/watch?v=ExXl-BiVezM

A  Sibelius Akademián 1987 óta lehet fötárgyként kantelevel  foglalkozni és ezt a szakot az elsö 25 évben 25 hallgató végezte el sikeresen.

Kantele a finn óvodákban

Az elsö zenóvoda alapítása – 1958-ben Helsinkiben-  Sirkka Valkola-Laine nevéhez füzödik. A zeneiskolákban az 1960-as évek óta oktatják ennek a hangszernek a tudományát. A kantele az elsö hangszer, melynek segítségével a finn gyerekeket bevezetik a zene világába. A mellékelt kép Rovaniemiben készült

A kantelezene hagyományát Finnországban aktívan örzik és ápolják. Ehhez hozzájárul a Kanteleliitto/Kanteleszövetség és a Jyväskylä városában müködö Suomen Kantelemuseo/ Finn Kantelemúzeum.

 Kantelezene Finnország határain túl

Idövel a kantele a világ több országában is hódított. Ezek közé elsösorban Japán tartozik. Vajon ki hinné, hogy Finnország után Japánban van a legtöbb kantelezenész. Japán kanteleszövetségének Nihon Kantele Tomonokai-nak 200 tagja van, 2008 óta müködik. Hogy ez hogyan történt az összefügg egy kantelemüvésszel, a neve Eva Alkula. Mint Sibelius Akademiai diák egy évet töltött Japánban 1999-2000-ben, hogy a kantelevel rokon, japán hangszerrel a koto-val ismerkedjen így:

Akkoriban Japánban voltak már kantelevel foglalkozók és a Hokkaido-Suomi társaságnak kantelecsoportja is volt. Velük ismerkedett meg Eva és kapcsolata Japán zenészeivel azóta is tart. Finnországban tanulnak japán diákok, akik a kantele hazájában ismerkednek ezzel a hangszerrel.

A kantele terjedését elösegítik a Finnországban, nyaranta  több helyen rendezett kantele-táborok, ezek közül Pohjois-Karjala-ban, Ilomantsiban 2015 juniusában  már 43. alkalommal volt ilyen egyhetes  zenei rendezvény nemzetközi résztvevökkel.

Soraimat egy zenés kantelebélyeggel zárom. Hogy ez mi ?A bélyeg ilyen:Sanna Mander grafikus tervezte ezt a modern bélyeget 2014.-ben. A bélyegen elrejtett kód nyitja meg azt a zenevideot, melyet okostelefonon lehet követni . A zeneszám egy legendás finn kantelemüvész Konsta Jylhä kompoziciója, elöadja a Sibelius Akademia 30 tagú Folk Big Band nevü társulata . Itt láthatók és hallhatók:

https://www.youtube.com/watch?v=mdybfeVGo4g&feature=youtu.be

A bélyeg az európai nemzeti hangszerek bélyegsorozatában jelent meg, sajnos nekem nincs ilyen bélyegem. Ez a zene remekül illusztrálja a régi és új  kapcsolatát. A fenti linken több szám is van, közelröl is látni lehet, hogy játszanak a fiatalok a nagy kanteleken és azt, hogy mennyire élvezik a zenét.

Jó szórakozást kívánva:

Judit Mäkinen

Források:

• http://www.wakkakilta.net/uusisampoblogi/2015/06/18/kuka-on-vainamoinen/
• http://www.viulunrakentaja.fi/tietoa-soittimista/tietoa-kanteleista/
• http://hangszer.network.hu/kepek/pengetos_hangszerek/citera_2
• http://www.kantele.net/vainamoisen-kantele/1181
• http://www.kansallismuseo.fi/fi/kansallismuseo/kokoelmat/kuukauden-esine-2003/kantele
• http://www.kantele.net/kantele-1626-nurmeksen-museo/2595
• http://yle.fi/uutiset/ihminen_ei_voi_syntyperalleen_mitaan/5603806
• http://www.suistamo.net/Runonlaulajia.htm
• https://fi.wikipedia.org/wiki/Martti_Pokela
• http://www.kotinet.com/jane.ilmola/netti/martti%20pokela.htm
• https://fi.wikipedia.org/wiki/Haapavesi
• http://www.kantele.net/rantosen-kantele/990
• https://fi.wikipedia.org/wiki/Erkki_Ala-K%C3%B6nni
• https://fi.wikipedia.org/wiki/Pasi_J%C3%A4%C3%A4skel%C3%A4inen
• https://fi.wikipedia.org/wiki/Kreeta_Haapasalo
• https://fi.wikipedia.org/wiki/Sari_Kaasinen
• https://fi.wikipedia.org/wiki/Vilma_Timonen
• https://jyx.jyu.fi/dspace/bitstream/handle/123456789/9887/URN_NBN_fi_jyu-2006619.pdf?sequence=1
• https://jyx.jyu.fi/dspace/bitstream/handle/123456789/9887/URN_NBN_fi_jyu-2006619.pdf?sequence=1
• http://www.viulunrakentaja.fi/tietoa-soittimista/tietoa-kanteleista/
• http://www.vesiensuojelu.fi/pohjanmaa/perhonjokirahasto/
• http://www.kantele.net/jalo-saarinen-yli-tuhannen-kanteleen-rakentaja/2499
• http://www.tornionlaakso.net/fi/uutiset/pekka-lovikka-on-rakentanut-kanteleita-jo-30-vuotta
• https://www.rovaniemi.fi/fi/Palvelut/Koulutus-ja-opiskelu/Lapin-musiikkiopisto/Soittimet/Viisikielinen-kantele
• https://www.posti.fi/tiedotteet/2014/20140512_aanesta_euroopan_kaunein_postimerkki.html
• http://www.koistinenkantele.com/fi/media/kantele+in+japan
• http://www.kantele.net/eva-alkula-ja-kotoisat-soinnit/61