151. levél November. Marraskuu. Pekka Halonen          2015 november 21

Kedves Olvasók !

Mivel  november van, ideje van annak, hogy egy pár szót szenteljünk a hónap finn nevének, ami

Marraskuu /November

A mai, modern finn nyelvben ”marras” nem jelent semmit, ez a szó a latin mors, vagy a francia mort =halál szóval hozható kapcsolatba. November finn neve  ugyanúgy  természeti jelenségeken alapszik mint a többi hónap finn neve is, azaz régiesen mondva :  ”maa on martaana” = A föld halott, nyugszik, nem történik semmi.  Úgy általában minden novemberben szokott lenni egy , a közelgö télre emlékeztetö szakasz, esetleg egy hét  vagy csak pár nap. A novemberi  tél az ország déli részén nem tartós, a hó elolvad – ha van. Ezzel szemben ha októberben esik le az elsö hó az inkább tartós lesz,  nem is említve  a decemberi havazást. Minthogy Finnország kb. 1300 km hosszú  észak-déli irányban és az ország egy harmada az északi sarkkör felett van, a hóval kapcsolatos megfigyelés nem vonatkozik az ország északi részére, ahol általában már mindíg van maradandó hótakaró októbertöl kezdve.

A gazdasági munkákat illetöen novemberben  volt a halászhálók kötésének ideje, ilyenkor fonták a hálókhoz szükséges zsinórt  is. Ennek az az oka, hogy Finnországban  télen is halásznak a befagyott tavak jege alatt . A halászat Antal napján kezdödött – nov. 30.- erre a napra mindennek készen kellett lennie. Ezen felül régen azt is hitték, hogy a novemberben csomózott hálók erösebbek mint a más idöpontban készültek. Egészen a karácsonyi béke kihirdetésének  idejéig  – december 24 – tartott  a hálókészítés . A hiedelem szerint a novemberben kivágott fa nem korhad el olyan gyorsan  mint a máskor kivágott, ezért a házakhoz szükséges vastag fákat – melyekböl a rönköket is  vésték  – ilyenkor döntötték ki. A teheneket is lemosták betegségek megelözésére gondolva olyan vizzel, melyben molyüzö vizi rozmaring  ágait áztatták .

Idén egyenlöre rendkívüli a november. Meleg van, ez + 5-7 C-t jelent Délfinnországban.  A hóhelyzet a hónap kezdetén  siralmas volt, az északi  Levitunturiban tartandó nemzetközi  síversenyeket november elején  hó hiányában lemondták- ezzel a helybeli  vállakozók jelentös  jövedelemtöl  estek el. Erre egy hét mulva napokig tartó hóesés kezdödött, jelenleg a Lappföldön 25-35 cm hó van, amikor eeket a sorokat írom- nov. 21.-én- Helsinkiben még nem esett a hó.

Egy késö öszi,  nagyon finom gomba a Suppilovahvero = tölcsérgomba  most nö! , mint a mellékelt, november 15.-én készült saját felvételem mutatja – úgy  általában “normális viszonyok között”   szeptember végén – október elején található a finn erdökben

Ezzel szemben vannak olyan természeti  jelek Dél-Finnországban is,  amik mégis a közelgö  télre utalak: az állatkert medvéi  visszavonultak téli álmukra, a vörösesbarna mókusok szürkére váltották a bundájuk színét a havas, fehér tájhoz való alkalmazkodás elösegítésére.

Kedves Olvasók !

Idén Finnországban a 150-es szám sokszor felmerül. Ennek oka, hogy idén  három nagy müvész 150.születésnapját ünnepli az ország. Ezek közül Jean Sibeliusról és Akseli Gallen-Kallela-ról részletesebben írtam a 132. levelemben itt: https://finnorszagilevelek.com/2015/03/01/132-level-februar-ii/.

Mai levelemben a 150. születésnap harmadik finn müvészével ismerkedünk ,  ö  a festömüvész

Pekka Halonen  ( 1865-1933)

Pekka Halonen Lapinlahtiban született, édesapja földmüves és egyben  ügyeskezü mesterember is  volt, édesanyja érdeklödött a zene iránt, tehetséges népzenésznek számított. Olli és Wilhemina Halonen családjában öt fiú-és  két  leánygyermek nevelkedett.  A család müveltség utáni igényét bizonyítja, hogy a szülök Lapinlahti népiskolájának  alapító tagjai közé tartoztak.

Pekka Halonen viszonylag késön – 21 évesen- kezdte el tanulmányait a  Helsinki Müvészegyesület rajziskolájában. Tanulmányainak idején illusztrációk rajzolásával és díszitö festések készítésével tartotta el magát. Szegénységi bizonyítványának köszönhetöen Helsinkiben  ingyen tanulhatott, kitünö eredménnyel végzett.

Tanulmányait Párizsban folytatta a híres Académié Julian-ban ahol Paul Gauguin tanítványa volt.  Innét visszatérve, 1891-ben  festette egyik legismertebb korai müvét Niittomiehet/Arató férfiak névvel. A kép tipikus finn szántóföldön aratókat ábrázol, az elötérben a kaszát fenö alakban  öccsét, Anttit örökítette meg.

Párizsban akkoriban több finn müvész is tanult, az ezekkel között barátságokat  Pekka Halonen egész életében ápolta.Ilyen barátai  közé tartoztak  Emil Wikström és Axel Gallén .

Pekka Halonen 1895-ben kötött házasságot Maija Mäkinen-nel.    Házasságukból 8 gyermek született, négy leány és négy fiú. Maija  édesapjának harmoniumokat készítö gyára volt Sortavala-ban. Maija zenét tanult, tehetségesen játszott a hagyományos  finn hangszeren: kantele-n. A kantele Finnországban nemcsak a nök hangszere, ehhez a hangszerhez több férfi neve is kapcsolódik. A finnek közül sokan muzikálisak és a kotta ismerete nélkül is gyönyörüen tudnak játszani ezen a régi hangszeren. Önök közül bizonyára sokan emlékeznek arra, hogy már a Kalevalában, a finnek nemzeti eposzában  is említésre került ez a hangszer. A 41.ének sorait Vikár Béla fordításában –” Játszott Vejnemöjnen  ujja, Harsogott a hárfa húrja “-  Kodály Zoltán kórusmüvében számtalan magyar kórus is énekelte és énekli.

Pekka Halonen egyik legismertebb festménye a Kanteleensoittaja /Kantelezenész egy idös férfit  ábrázol, aki nehéz, fizikai munkában gémberedett ujjaival a kantele húrjait pengeti:

Történt 1899-ben, hogy Pekka Halonen a Tuusulanjärvi nevü tó partján síelve egy olyan helyre bukkant, ahová leendö  otthonát képzelte el. Ez egy sziklás, keskeny, a tóba nyúló félsziget, mai nevén Halosenniemi. Sikerült a tulajdonostól, Johan Robert Alentól egy  hektárnyi telket vásárolni és ide épült fel az  a ház, mely manapság Halonen múzeum néven ismert nemcsak a finn, hanem a nemzetközi festészetet kedvelö nagyközönség elött is.

A masszív, magas , vastag szálfákból épült otthont Pekka Halonen a testvérével Anttival együtt tervezte, az épület elsö rajzait is ö készítette. Egyik példaképe barátjának,  a szobrász Emil Wikströmnek  ( 1864 – 1942)  Visavuori nevü otthona volt, mely szintén tóparton épült.

Halosenniemi – akkori nevén Pitkäniemi-  építkezése 1901 tavaszán kezdödött és két nyáron és egy télen át tartott. Régi finn szokás szerint elöször a szauna épült közvetlenül a tó patján, a föépületre csak a szauna elkészülte után került sor.

Tuusulanjärvi partjain és legközelebbi környékén a kor számos müvésze talált otthonra és a Halonen család nagy háza valamint az otthon meleg légköre Halosenniemi-t hamarosan a müvészek találkozóhelyévé tette. A hosszú esték során gyülekezett müvészek nemcsak komoly dolgokról beszélgettek, hanem hódoltak a szórakozásnak is. A vidám légkörhöz a nyolc Halonen gyerek is nagyban hozzájárult.  Az együttes szaunaestékkel kapcsolatban gyakoriak lettek a házi hangversenyek . Ezek ”saját” melódiája  Sibelius Karjankellot  nevü altatója  lett, melyet  Pekka Halonen édesanyja írt át kantele-re. Ezt a házi koncerteken hegedün és kantelen adták elö.

Pekka Halonen hitt a finn kultúra erejében. Az 1800-as évek orosz elnyomása idején így írt barátjának, a szobrász Emil Wickströmnek: ”Kirjallisuus ja taide suomalaisen kansanhengen pohjalla: siinä on meidän voimamme, joka ei ole helposti tapettavissa.” azaz szabadon fordítva: Az irodalom és a müvészet a finn nemzeti lélek alapja , ebben van a mi erönk, amit nem lehet könnyen megölni .

Az évek során Pekka Halonen lett a finn táj és természet legjelentösebb ábrázolóinak egyike. Gyönyörü helyen levö házának környéke kimeríthetetlen forrása volt a természetet figyelö festönek. Különösen a havas táj ihlette ujabb és ujabb képek festésére.

Számos téli festményében nemcsak a tájat ábrázolja, a képek a tél hangulatát is visszaadják . Több képen látható a tavaszi jégzajlás, a halosenniemi  sziklák és partok. A tél mellett Halonen kedves évszaka a tavasz volt, az ébredezö természet  színpompája . A nyarat túl zöldnek tartotta, mint mondta, a nyár olyan mint a spenót. Ha Önök közül valaki több téli  képet is megnézne, ide érdemes kattintani: http://halooakseli.fi/collections/fi/pekka-halonen

Pekka Halonen három  finnországi templom oltárképét festette, ezek Joroinen temploma, Kotka temploma és Vilppula temploma.

Pekka Halonen életének legnagyobb részében Halosenniemiben lakott. Kimondhatatlanul szerette az otthonát és a körülötte lévö természetet. Ezt így fejezte ki: ” Usein minusta on tuntunut siltä kuin omistaisin Louvren tai maailman suurimmat taideaarteet oveni ulkopuolella.” Magyarul: Sokszor úgy éreztem, mintha az enyém lenne a Louvre vagy mintha a világ legtöbb mükincse az ajtóm elött lenne.

Pekka Halonen földi élete 1933 december 1.-én ért véget szeretett otthonában Halosenniemiben. Sírja a közeli tuusulai temetöben van.

Pekka Halonen emléke

A festömüvész emlékét örzi a róla elnevezett szakiskola Pekka Halonen Akateemia néven.  Itt többféle program keretében is lehet tanulni; grafikus tervezést, kép- és médiamüvészetet és fényképezést. Az intézményben van lehetöség a tanulmányok idejére szóló kollégiumi elhelyezésre  is. Az akadémia Tuusulában van, közel Ainola-hoz, a Sibelius múzeumhoz.

Pekka Halosen seura ry /Pekka Halonen társaság

Az 1977-ben alapított társaság célja , hogy örizze és népszerüsítse a festömüvész életmüvét ezzel is elösegítve a  müvészetek iránti érdeklödést és az ismeretek elmélyítését. A társaság tulajdonában  36 festmény és több vázlat valamit grafika van.  A  gyüjtemény különbözö adományoknak  és végrendeleteknek köszönhetöen gyarapszik,  a legtöbb kép Halosenniemi múzeumában látható. A társaság rendszeres müsorához különbözö elöadások is tartoznak. Legutóbbi rendezvényük – ûnnepi szeminárium –  idén november 19.-én volt Espooban,  a Gallen-Kallela múzeummal közös rendezésben. Mint ismeretes a két müvész: Akseli Gallen-Kallela és Pekka Halonen barátsága egy életre szólt.

Kedves Olvasók !

Mai levelemet azzal a reménnyel zárom, hogy sikerült bepillantaniuk  az egyik legismertebb finn festömüvész életébe és munkásságába. Halosenniemit egy virtuális látogatás kapcsán is meg lehet ismerni itt:

http://www.halosenniemi.fi/sivu.tmpl?sivu_id=5647

Judit Mäkinen

Forrás:

• Vilkuna K. Vuotuinen ajantieto Otava 1992 298 old.
• https://fi.wikipedia.org/wiki/Omakuva_(Pekka_Halonen)
• http://www.yourlapland.com/tama-on-lappi/luonto/koska-lappiin-sataa-lumi/
• http://yle.fi/uutiset/viikonloppuna_tulee_jo_lunta/7476660
• http://www.halosenniemi.fi/sivu.tmpl?sivu_id=134
• http://web.tuusula.fi/shg150/sivu.tmpl?sivu_id=5646
• http://www.halosenniemi.fi/sivu.tmpl?sivu_id=206
• http://www.halosenniemi.fi/sivu.tmpl?sivu_id=135
• http://www.halosenniemi.fi/sivu.tmpl?sivu_id=137
• http://www.halosenniemi.fi/halosenniemi/sivu.tmpl?sivu_id=5430
• https://www.keuda.fi/yhteystiedot-yksikot/yksikot/pekka-halosen-akatemia/
• https://www.keuda.fi/tietoa-keudasta/tietoa-keudasta/
• https://fi.wikipedia.org/wiki/Pekka_Halonen
• http://www.halosenniemi.fi/tiedotepalsta/show.tmpl?id=3827&sivu_id=3004
• A gombák képe saját felvétel
• Halosenniemi képe:saját felvétel 2015 novemberében