125.levél – Tuusulanjärvi I. Sibelius | Finnországi levelek/ Suomesta unkariksi/Hungarian letters from Finland

Finnországi levél hazámból Finnországból szülöhazámba, Magyarországra.

125.levél -Tuusulanjärvi I. Sibelius

Kedves Olvasók !

Mivel december 8.-án a finn zene és ezzel Jean Sibelius napját ünnepli az ország, mai levelemben Sibeliussal, a legismertebb finn zeneszerzövel foglalkozunk.

Egy kis történelem
Egy tóparti saját otthon minden finn álma. Így volt ez több mint 100 évvel ezelött is, amikor 1897-ben az író Juhani Aho és müvész felesége Venny Soldan-Brofelt a tuusulai tóhoz közel telepedett le. Öket hamarosan több müvészcsalád is követte, ezek Eero Järnefelt, Jean Sibelius , Pekka Halonen és H.J.Erkko családai voltak.
Az ide települt különbözö müvészcsaládok közös ideálokat vallottak, némelyüket rokoni szálak is füzték egymáshoz, élénk társadalmi életet éltek és ez a tény a Tuusula tó környékén finnországi viszonylatban egyedülálló jelenséget hozott létre azaz egy kis, laza müvésztelepröl is beszélhetünk.

A Tuusulanjärvi egy 8 km hosszú, keskeny tó, Helsinkitöl kb. 35 km távolságra. A 6 km2 alapterületü tó közepes mélysége 3,2 m. A tó déli végében Hyrylä települését találjuk, északi végében Järvenpää kisváros központja van. A tó vizét a hasonló nevü folyó: Tuusulanjoki viszi a Vantaanjoki nevü folyóba. Mint Önök bizonyára tudják, Helsinki városát a Vantaanjoki tengeri torkolatánál alapitották.
A tuusulai müvészközösség az 1900-as években a nemzeti romatika ébredésének és virágzásának idején a legjelentösebb öt finn müvészt jelentette. Mindegyikük söt többek feleségei is maradandó nyomot hagytak a finn kultúrális életben, házaik manapság múzeumokként ismertetik meg ezt a korszakot a látogatóval. A házak nagy része a keleti tópartot követö régi, keskeny országút mentén vagy annak közvetlen közelében van.
Világviszonylatban a legismertebb itt élö müvészcsalád Aino és Jean Sibelius családja , velük ismerkedünk ma.

Jean Sibelius
Gyerekkor Hämeenlinna- ban.
Johan Christian Julius Sibelius svéd nyelvü család sarjaként született Hämeenlinna-ban 1865 december 8.-án.
A Jean név a nagybátyja – szintén Johan Sibelius nevü – neve is volt, az akkori idök divatja szerint a nagybácsi névjegyén a Johan név francia változatával szerepelt: Jean. Sibelius diákkorában a nagybátyjától maradt névjegyeket használta, így ” ragadt” rá a Jean név. Családi körben azonban öt Janne-nak hívták.
Édesapja Christian Gustaf Sibelius orvosdoktor volt, Hämeenlinna-ban a városi orvos tisztjét látta el. Bohémlélek volt, az anyagi dolgokat nem tartotta sokra és fiatalon halt meg. Édesapjának korai halálakor fia Janne csak 3 éves volt.
Az elsö finn nyelvü líceumot 1878-ban alapították Hämeenlinna-ban, Janne itt kezdte tanulmányait és ennek köszönhetöen mind a svéd mind pedig a finn nyelvet tökéletesen bírta. Már fiatalon megismerkedett J.L. Runeberg, Zachris Topelius , Aleksis Kivi müveivel és a Kalevalával , de érdeklödött az antik irodalom iránt is.
Janne 7 éves korában kezdett a nagynénje, Julia vezetésével zongorázni tanulni és már ilyen fiatalon szívesen improvizált – az ujjgyakorlatok rovására.
Elsö müvét Vesipisaroita viululle ja sellolle= Vízcseppek hegedüre és csellóra címmel 1881-ben írta.
Viszonylag késön – 15 éves korában – kezdett tanulni hegedülni és legforróbb vágya volt, hogy híres hegedümüvész váljon belöle. A zongorát a komponálás eszközének tekintette. Már fiatalon sok müvet komponált, a zeneszerzést autodidakta módon kezdte tanulni Johan Christian Loben könyve: Lehrbuch der musikalischen Composition alapján.
Az iskolai szünidöket nagyanyjánál és Eveliina nevü nagynénjénél töltötte Loviisa városában.A ház, melyben lakott itt látható:

Ennek a kis, nyugodt, svéd nyelvü, tengerparti városnak nagy szerepe volt abban, hogy Sibelius jobban megismerkedett a természettel, az erdö nyugalmával , a tenger erejével – tengerész nagybátyja hajótörés áldozata lett . Ezeknek a élményeknek hatását több müvében is észlelhetjük.
Egy másik városnak is szerepe volt Sibelius életében, ez a város Turku. Itt lakott a nagybátyja Pehr, aki amatör zenész volt, míg a csillagokat figyelte éjjelente, hegedült . Ö szinte apaszerepet töltött be , hiszen Sibelius kisgyerekkorában vesztettel el az édesapját. A nagybácsi segítségével és partituráinak tanulmányozása közben ismerkedett meg Sibelius a zene világával, feltehetöen Turkuban hallott elöször zenekart muzsikálni.
A család 1885-ben költözött Helsinkibe, ahol a fiatal Sibelius az eredetileg tervezett jogi tanulmányok helyett zenét kezdett tanulni az akkor Helsinki zeneiskolában – ma a neve Sibelius akademia- Martin Wegelius zeneszerzö vezetésével. Akkor még a hegedü volt a legfontosabb, hegedült az intézet kvartettjében és a Richard Faltin vezette Akadémiai zenekar koncertmestereként is szerepelt. Lassacskán azonban kiderült, hogy túl késön kezdte hegedütanulmányait, ezért a híres hegedümüvészi álmok nem valósultak meg.
Egyre inkább nagyobb szerepet kapott a zeneszerzés, a helsinki évek alatt számos zongoramü és vonósnégyes látott napvilágot. Ezek között van az a-moll vonósnégyes, melyet a zeneiskola tavaszi hangversenyén mutattak be 1889-ben. Erröl a város vezetö zenekritikusa Karl Flodin ezt írta:
“Hra Sibelius on yhdellä iskulla asettunut ensimmäiseen riviin niiden joukossa, joiden varassa on Suomen luovan säveltaiteen tulevaisuus.” azaz: Sibelius úr egy csapásra foglalt helyet az elsö sorban azok között, akiken Finnország alkotó zenemüvészetének jövöje nyugszik.
Ennél jobb kritikát nem is kaphatott volna.
A Helsinkiben töltött évek alatt szerzett baráti kapcsolatok Sibelius egész életére hatással voltak. Ezek között a barátok között voltak Robert Kajanus zeneszerzö és karmester, Juhani Aho író, Adolf Paulin zongorista és író és a Järnefelt család több tagja: Armas J. karmester-zeneszerzö, Eero J. festömüvész, Arvid J. író és utoljára de közel sem utolsó sorban Aino Järnefelt Sibelius jövendö felesége egész életének hü társa.

Helsinkiben megkezdett tanulmányait Bécsben folytatta, ahol a kor ismert zeneszerzöivel ismerkedett meg.
Sibeliussal megtörtént az, ami sokakkal megtörténik: távol a hazától hazájának értékeit jobban felismerte és azoknak nagyobb jelentöséget tulajdonított, mint amikor otthon volt. Ebben az idöben 1892-ben jelent meg a Kullervo szinfonia néven ismert opus 7. ami Sibelius pályafutásában a hírnévhez vezetö út kezdetét fémjelezte.
A zenekarra és férfikórusra írt müben szoprán és bariton szólóénekesek is részt vesznek, a szinfonia szövege a Kalevalából vett. Ez a szinfonia – mely – öt részben eleveníti meg Kullervo életét, 1892-ben készült el és az ösbemutató 1892 április 28.-án volt. A szólókat Emmy Achté és Abraham Ojanperä énekelték. Ennek a münek bemutatása szerzett elöször hírnevet Sibeliusnak. Az év különben is jelentös volt, mivel ebben az évben vette felségül Aino Järnefeltet, jó barátjának a festö Eero Järnefeltnek testvérét.

Kullervo szimfonia
Akik Önök közül ismerik Finnország nemzeti eposzát a Kalevalát, azok ugye tudják, hogy Kullervo Kalervo fia volt, róla Rácz István Kalevala fordításában a harminckettedik ének elején így olvashatunk:
” Kallervófia Kullervó, kényes,kékkapcás siheder,
lobogó lenhajú legény, csikorgó csizmával ékes,”
Kullervo alakját Finnország egyik legjelentösebb festömüvésze Akseli Gallen -Kallela így képzelte el:

Az 1800-as évek végén, pontosabban 1899 februárjában az orosz cár manifesztumot adott ki, mely Finnország autonomiáját erösen csökkentette. Ezt a tényt a finnek az orosz elnyomás fokozódása jelének vették és ez nagy lökést adott a nemzeti öntudat megerösödéséhez. Sibeliusnak már ugyanebben az évben komponált Finlandia c. müve a szerzöt mintegy a nemzeti hös piedesztáljára emelte. A mü itt hallható , a helsinki pályaudvaron énekelték https://www.youtube.com/watch?v=wO63xt2jWtc

A müvet 1900 julius 2.-án mutatták be, a Helsinki Filharmóniai társaság zenekarát Robert Kanjanus vezényelte. Eután a müvet többször is elöadták és, hogy elkerüljék az orosz cenzorok figyelmét más-más neveket adtak egy-egy elöadás alkalmával a hazafias münek. A Finlandia himnuszt eredetileg nem szánták énekmünek, zenekar részére komponálta Sibelius. “Mutta jos maailma tahtoo laulaa, niin ei sille mitään mahda.» azaz : De ha a világ énekelni akar, azzal nem lehet ellentmondani- állította a szerzö.
Egy tenorénekes Wäinö Sola írta az elsö szöveget a mühöz, a müvet Sibelius férfikórushoz alakította. A müvet elöször a szabadkömüvesek Helsingin Pyhä Johannes Loos /Helsinki Szt. Johannes nevü páholyában mutatták be 1938 április 21.-én. Ennek oka az volt, hogy mint a szövegíró mint pedig Sibelius a szabadkömüves szervezet tagjai voltak. Ebben a formában a mai napig éneklik a szabadkömüvesek .
Az egyiklegrégibb finn férfikórus: Mieskuoro Laulu-Miehet 1940-ben a költö V.A. Koskiniemi-töl új szöveget rendelt és miután Sibelius jóváhagyta a szöveget, átírta a müvet ujra vegyeskórusra. A himnusz svéd szövege Joel Rundt nevéhez füzödik.
Koskenniemi költeménye szól az 1955-ben elkészült Tuntematon sotilas/Ismeretlen katona c. – a film Finnország függetlenségéért vívott harcának megörökítése – filmben,melynek eleje és vége itt látható :

Mint érdekességet említem meg, hogy a Finlandia himnusz volt az afrikai Biafra állam nemzeti himnusza Land of Rising Sun /A felkelö nap országa címmel. Szövegként két zsoltár szövege a Be Still, My soul és a This is My Song szövegei szolgáltak. Ez megváltozott akkor, amikor 1970-ben Biafrát Nigeriához csatolták.
Tudnivaló még az is, hogy Leopold Sokowski karmester a világ himnuszának indítványozta ezt a zenemüvet.
A Finlandia-nak létezik egy rock-zene típusu hangszeres változata is, ezt Anssi Tikanmäki zenész egy film : Arvottomat / Értéktelenek számára írta. Ez a változat itt hallható:
http://www.deezer.com/track/62525519

Az 1800-as évek végén a Sibelius család elköltözött Helsinkiböl. Ennek oka : ”Helsingissä laulu kuoli sisälläni” = Meghalt bennem a dal Helsinkiben – állította a zeneszezö. Sibelius elöször egyedül költözött Kerava kisvárosába, két helyen is lakott összesen négy évig. Családjának Mimmi Lundgren kisasszony segítségével talált egy bérbevehetö házat, az un. Mattila házát, mely az Eskelinen család birtokához tartozó épület volt.

Itt érte öket a nagy csapás: Kirsti nevü egy éves kislányuk hastífuszbanhalt meg.

(Megjegyzés: Talán érdekli Önöket, hogy a ház egy évi bére euróra átszámítva 2 100 euronak megfelelö pénz volt. Kis összehasonlításként : Helsinkiben manapság nem lehet egy háromszobás lakást találni 1000 euró havi bér alatt. )

Sibeliusék Ainola-ban
1903-ban a Sibelius család egy telket vett, melynek alapterülete kb. 1 hektár volt és a Tuusula tótól kb. 500 m távolságban helyezkedett el. Az ide építtetett családi ház Sibelius felesége Aino után az Ainola nevet kapta és ezen a néven ismert jelenleg is.

A ház nyugati oldalához tartozó nagy veteményeskertet Aino gondozta, míg a háziurat a keleti oldal mögött elterülö nagy erdö csendje nyügözte le.
Aino és Jean Sibelius életük végéig itt laktak. Jean Sibelius 1957 és Aino Sibelius 1969 óta nyugszik a ház mögötti közös sírban.

A Sibelius családnak hat leánya volt, közülük öten – Eva, Ruth, Katarina, Margareta és Heidi – érték meg a felnött kort.
Hogy Ainola eredeti formájában maradjon az utókorra Sibelius leányai 1972-ben eladták azt a finn államnak. Ainola 1974-ben nyílt meg múzeumként. Az eredeti formájában örzött Ainola egyedülálló kultúrális élményt jelent a látogatónak, betekintést adva a mult század otthonának kultúrájába. Ainola múzeumában vezetök várják a látogatókat, a házat bemutató füzetben magyarul is találunk eligazítást.

Sibelius kultusza Finnországban
Az utókor számos formában örzi a nemzet legnagyobb zeneszerzöjének emlékét. Helsinkibe látogató túrista nem utazhat el innét úgy, hogy nem látta a Sibeliusról elnevezett parkban levö , Eila Hilttunen szobrászmüvész által alkotott emlékmüvet.

Lahti városának remek akusztikájú Kongresszus és Koncertközpontjának neve: Sibelius talo

Emlékére 1999- ben arany 1000 márkás és ezüst 100 márkás emlékpénzt verettek. A fiatal Sibelius
arcképét a 100 márkás papírpénzen is láthattuk

Számos iskola örzi Sibelius nevét, zenegimnáziumoktól a Sibelius akademia nevü Zenemüvészeti föiskoláig. Nevét ösztöndíj is viseli.
Jean Sibelius emlékére 1965 óta minden ötödik évben kerül megrendezésre a róla elnevezett nemzetközi hegedüverseny, a legközelebb 2015-ben hallhatjuk majd Helsinkiben a világ legjobb fiatal hegedüseit. Ezt az 1957-ben alapított Sibelius társaság szervezi, melynek számos alosztálya müködik az egyes vidéki városokban is. A Sibelius társaság 1965 óta Sibelius éremmel tünteti ki az arra érdemeseket.
Az elsö érmet Urho Kaleva Kekkonen elnök kapta, a másodikat Aino Sibelius a harmadikkal a világhírü karmestert Herbert von Karajant tüntették ki.

Kedves Olvasók ! Levelem nem törekszik lehetetlenre, azaz teljességre Sibelius bemutatásával. Utoljára még egy Sibeliussal kapcsolatos a szó legszorosabb értelmében édes dolog, azaz a Sibelius sütemény: